Úgy szeretném



Elfelejteni perceket, mit eltörölni már nem lehet,
Úgy szeretném, úgy szeretném.
Újra kezdeni életet, tudom, tudom, hogy nem lehet,
Úgy szeretném, úgy szeretném.

Ha lemoshatnám a hosszú út porát,
Sok értelmetlen állomás nyomát,
Vissza se nézek, lehajtom fejem.

Tisztító vizû hûs patak, mosd le rólam, mi rám tapadt,
Úgy szeretném, úgy szeretném.
Esõ csurog az arcomon, töröld el minden bánatom,
Úgy szeretném, úgy szeretném.

Ha lemoshatnám a hosszú út porát,
Sok értelmetlen állomás nyomát,
Vissza se nézek, megyek csak tovább.

Egy baráti hang, mely lelkesít, egy vidámabb dal, mely felvidít,
Úgy szeretném, úgy szeretném.
Egy arc, mely szívemben mindig él, utam végéig elkísér,
Úgy szeretném, úgy szeretném.

Ha lemoshatnám a hosszú út porát,
Sok értelmetlen állomás nyomát,
Vissza se nézek, vissza se nézek.

Barátom szólj, hogy lelkesíts, dúdolj egy dalt, hogy felvidíts,
Úgy szeretném, úgy szeretném.
Hangod szívemben mindig él, utam végéig elkísér,
Úgy szeretném, úgy szeretném.
Úgy szeretném, úgy szeretném.
Úgy szeretném, úgy szeretném.
Úgy szeretném, úgy szeretném.

Még nem is éltem, amikor Pesten akadt egy híres dal,
Mit minden este,együtt daloltak százszor a prímással,
Egyedül sírták, nagybőgőn húzták, gyöngéden a dallamát,
Más lett azóta, de ez a nóta miköztünk él tovább.

Refr.:
Ne sírj kislány minden május tovaszáll.
Ami elmúlt nem jön vissza soha már.
Hogyha halkan jön az alkony,
Ne várj rám a Duna parton,
Kicsi lány, csacsi kislány.

Ne sírj kislány, felejtsd el a nevemet,
Nézd, az öreg Citadella kinevet
Lesz majd más, ki szeret téged,
Hidd el kislány ez az élet,
Rohanó, suhanó szó.

Más lett a módi és a valódi búcsú is másmilyen,
Fogytán a líra az utcán sírva nem jár már senki sem,
De azért néha van olyan téma, amely a lelkünkbe tép,
És ez a dallam besurran halkan szívünkbe néha még.

Refr.

Lá, lá, ...
Lesz majd más, ki szeret téged,
Hidd el kislány ez az élet,
3x:Rohanó, suhanó szó.

Holnap, ki tudja holnap látsz-e még,
ki tudja holnap fáj -e még szíved a tegnapért?
Holnap, ki tudja holnap vársz-e még,
kit tudja holnap fáj-e még szívem a csókodért?

Meg ne várjuk a józan reggelt,
az álmom míg véget ér,
elégni se kár, meghalni se fáj egy mámoros pillanatért!

Holnap, ki tudja holnap látsz-e még,
ki tudja holnap fáj -e még szíved a tegnapért?

Ma még a szívem úgy érzem én örökké téged szeret,
hogy senki mással te nélküled boldog sosem lehet
a vágyam álmomban mind tiéd
tiéd száz forró dalom
a lelkem rejtett kis titkait ma még neked adom!

Holnap, ki tudja holnap látsz-e még,
ki tudja holnap fáj -e még szíved a tegnapért?
Holnap, ki tudja holnap vársz-e még
kit tudja holnap fáj-e még szívem a csókodért?

Meg ne várjuk a józan reggelt
az álmom míg véget ér!
Elégni se kár, meghalni se fáj egy mámoros pillanatért!
Holnap, ki tudja holnap látsz-e még,
ki tudja holnap fáj -e még szíved a tegnapért?

Az emberszív nagy és bús talány, mitsenki már meg nem fejt
ma még csak érted él és dobog, de holnap elfelejt
ma még egyetlen egy csókodért feláldozná tán magát,
de holnap már vígan, könnyedén, nevetve megy tovább!

Holnap, ki tudja holnap látsz-e még,
ki tudja holnap fáj -e még szíved a tegnapért?
Holnap, ki tudja holnap vársz-e még
kit tudja holnap fáj-e még szívem a csókodért?

Meg ne várjuk a józan reggelt
az álmom míg véget ér!
Elégni se kár, meghalni se fáj egy mámoros pillanatért
Holnap, ki tudja holnap látsz-e még,
ki tudja holnap fáj e még szíved a tegnapért?

Holnap, kitudja holnap vársz-e még,
ki tudja holnap fáj -e még szívem a csókodért?

Nagyon kell, hogy szeress


Ha már nincs erőm a szép szavakra,
Ha már nem izgat a szép primadonna,
Ha a szerephez már semmi kedvem,
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem!

Ha már nem dob fel se harc, se játék,
Hogyha nem akarom már a másét,
S hosszú szünet van a jókedvemben,
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem!

Ha a jobb napok sem érdekelnek,
Mikor vége van a türelmemnek,
Ha a szerelmedet nem érdemlem,
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem!

Ha a kedvességed bosszant, fáraszt,
Mikor nem adok és nem várok választ,
Mikor szeretni már nincs mit bennem,
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem!

Egyszer csak mindennek vége lesz majd


Forró csókja még itt ég a számon,
Bennem lángol még a szenvedély.
Kár, hogy mindez messze tűnő álom,
És róla csak egy fájó dal beszél.

Egyszer csak mindennek vége lesz majd,
Nincs az a csók, amely örökké tart.
Egyszerre minden csak emlék, csak emlék csupán.

Egyszerre visszanéz könnyes szemünk,
Vágyakra, dalra csak emlékezünk,
S nem futunk többé a délibáb fénye után.

Mindennek vége, szívemben béke, bús nyugalom.
Talán így könnyebb, a régi könnyet megsiratom.

Egyszer csak mindennek vége lesz majd,
Nincs az a csók, amely örökké tart.
Egyszerre minden csak emlék, csak emlék csupán.

Fájdalom még meddig lesz a sorsom?
Hajnal jön-e az éj köde után?
Ezt a bút szívemben végig hordom?
Vagy emlék lesz e fájó dal csupán?

Egyszer csak mindennek vége lesz majd,
Nincs az a csók, amely örökké tart.
Egyszerre minden csak emlék, csak emlék csupán.

Egyszerre visszanéz könnyes szemünk,
Vágyakra, dalra csak emlékezünk,
S nem futunk többé a délibáb fénye után.