Dráma

-Vallj színt!! rivallják.

-Szivárvány... suttogom.

.. keresztül-kasul jártak Budapesten a gondolataink. Ha találkozik két gondolat, nyilván megtorpan, talán köszön is egymásnak. Te nem szoktál ilyesmire gondolni, mikor este lehunyod a szemed, de még nem alszol, csak várod, hogy elaludjál? Nem érzed, hogy szobád tele van gondolatokkal, amelyek mind jönnek valahonnan, mennek valahová, most éppen megpihennek, te meg ott fekszel, mint valami pókháló közepébe esett bogár, a gondolatok metszőpontjában, és azok fenntartanak, mint a küllők, nem szakadnak le alattad, mert erősek, érzed, hogy feszülnek, csak nem ismered a tartalmukat?

/Mózes egy, huszonkettő/

Az alázatról és a méltóságról


Az emberek szívesen dölyfösek és gyűlölködők, mihelyst módjuk nyílik erre; s legtöbbször
valóban oly sajátosan kegyetlenek, mint a gyermekek. De te maradj alázatos,
s ugyanakkor őrizd meg méltóságodat.
Mert a kettőt csak egyszerre őrizheted meg. Emberi méltóságod torz magatartás
lesz, ha nem dereng mögötte esendő lényed alázatának öntudata; alázatos magatartásod
egy puhány gyávaságának kinyomata lesz, ha nem érzik e magatartás mögött emberi
rangod. Ha az emberek között kell élned – s nem vagy tapír, sem keselyű, hol is
élhetsz máshol? –, egyszerre kell uralkodnod és engedelmeskedned, mindig rangtartóan
és szerényen, mindig komolyan és készségesen, mindig alázatosan és méltóságosan.
Máskülönben pökhendi fráter vagy csak, szánalmas és gyáva rabszolga. De
Epiktétosz valóban rabszolga volt: mégis, alázattal viselte ezt a sorsot és uralkodott
az emberek fölött.

Még nem is éltem, amikor Pesten akadt egy híres dal,
Mit minden este,együtt daloltak százszor a prímással,
Egyedül sírták, nagybőgőn húzták, gyöngéden a dallamát,
Más lett azóta, de ez a nóta miköztünk él tovább.

Refr.:
Ne sírj kislány minden május tovaszáll.
Ami elmúlt nem jön vissza soha már.
Hogyha halkan jön az alkony,
Ne várj rám a Duna parton,
Kicsi lány, csacsi kislány.

Ne sírj kislány, felejtsd el a nevemet,
Nézd, az öreg Citadella kinevet
Lesz majd más, ki szeret téged,
Hidd el kislány ez az élet,
Rohanó, suhanó szó.

Más lett a módi és a valódi búcsú is másmilyen,
Fogytán a líra az utcán sírva nem jár már senki sem,
De azért néha van olyan téma, amely a lelkünkbe tép,
És ez a dallam besurran halkan szívünkbe néha még.

Refr.

Lá, lá, ...
Lesz majd más, ki szeret téged,
Hidd el kislány ez az élet,
3x:Rohanó, suhanó szó.

Holnap, ki tudja holnap látsz-e még,
ki tudja holnap fáj -e még szíved a tegnapért?
Holnap, ki tudja holnap vársz-e még,
kit tudja holnap fáj-e még szívem a csókodért?

Meg ne várjuk a józan reggelt,
az álmom míg véget ér,
elégni se kár, meghalni se fáj egy mámoros pillanatért!

Holnap, ki tudja holnap látsz-e még,
ki tudja holnap fáj -e még szíved a tegnapért?

Ma még a szívem úgy érzem én örökké téged szeret,
hogy senki mással te nélküled boldog sosem lehet
a vágyam álmomban mind tiéd
tiéd száz forró dalom
a lelkem rejtett kis titkait ma még neked adom!

Holnap, ki tudja holnap látsz-e még,
ki tudja holnap fáj -e még szíved a tegnapért?
Holnap, ki tudja holnap vársz-e még
kit tudja holnap fáj-e még szívem a csókodért?

Meg ne várjuk a józan reggelt
az álmom míg véget ér!
Elégni se kár, meghalni se fáj egy mámoros pillanatért!
Holnap, ki tudja holnap látsz-e még,
ki tudja holnap fáj -e még szíved a tegnapért?

Az emberszív nagy és bús talány, mitsenki már meg nem fejt
ma még csak érted él és dobog, de holnap elfelejt
ma még egyetlen egy csókodért feláldozná tán magát,
de holnap már vígan, könnyedén, nevetve megy tovább!

Holnap, ki tudja holnap látsz-e még,
ki tudja holnap fáj -e még szíved a tegnapért?
Holnap, ki tudja holnap vársz-e még
kit tudja holnap fáj-e még szívem a csókodért?

Meg ne várjuk a józan reggelt
az álmom míg véget ér!
Elégni se kár, meghalni se fáj egy mámoros pillanatért
Holnap, ki tudja holnap látsz-e még,
ki tudja holnap fáj e még szíved a tegnapért?

Holnap, kitudja holnap vársz-e még,
ki tudja holnap fáj -e még szívem a csókodért?