Köszönöm, hogy szerethetlek
(részlet)

Köszönöm, hogy engeded, hogy szeresselek. Ennyi már elég. Volt idő, amikor azt hittem, többet akarok. Akarlak egészen. Akarom a tested, a lelked, a gondolataid. A jelenedet és a múltadat. És akartam a jövődet. Meg kellett öregednem, hogy értsem, mi a szeretet és mi a birtoklás.
Ma már tudom, enyém az adomány így is. Csak terhes ne legyen az én nagy szeretetem. Csak ne bántson, ne fájjon neked, ne várjon alamizsnát. Lehet, hogy írnom se kellene. Csak lenni, mint a füvek és a fák, virágozni, mint most az orgonák, hallgatni, mint a szótlan állatok... Élj jól, egyetlenem. Szabadon, derűsen, mint a gyerekek...


/Lábujjhegyen/